A magyar kajak-kenu sport az elmúlt négy olimpiai ciklusban a legeredményesebb hazai sportágnak bizonyult az ötkarikás játékokon. 1996-ban Atlantából kettő, 2000-ben Sydneyből négy, 2004-ben Athénból három, míg 2008-ban Pekingből két győzelemmel tért haza a magyar válogatott. A sportág 19 arany-, 27 ezüst- és 25 bronzérmével a vívás és az úszás mögött a harmadik helyen áll a hazai olimpiai sportágak örökrangsorában, és ha azt vesszük, az elmúlt 13 esztendőben versenyzőink a sportág olimpiai éremgyűjteményének több mint a felét lapátolták össze. A magyar kajak-kenu 1936 óta három (Janics Natasa, Kammerer Zoltán és Storcz Botond) háromszoros olimpiai bajnokot adott a sportnak, 160 világ- és 93 Európa-bajnoki cím (1969 után csak 1997-ben rendeztek újra kontinenstornát) fémjelzi a versenyzők, edzők, szakvezetők sikeres munkáját. De hogy miként jutottunk el az 1800-as évek túraszintű eszkimókajakozásától és indián kenuzásától odáig, hogy a magyar sportolók a világ egyik legerősebb kajak-kenu nemzetévé nőtték ki magukat?
Tekintsük át együtt a magyar kajak-kenu történetét!

Ez történt….

A kezdetek…: a sportág alapeszközeit az eszkimók (eszkimókajak) és az észak-amerikai indiánok (indián kenu) adták a világnak. A mai sport alapjait azonban egy skót kutató, felfedező, a Rob Roy becenéven is emlegetett John MacGregor fektette le azzal, hogy az eszkimók mintájára épített kajakjával bebarangolta Angliát, Skandináviát és Németországot is. Ő volt az, aki 1866-ban megalapította az Angol Királyi Kenu Klubot is. MacGregornak hamarosan magyar követője is akadt: dr. Petz István járásbíró, túrakajakos, aki lapos fenekű, cédrus-, fenyő- és jegenyefából készült kajakján az első Duna- Tisza-túrát tette.
1862.: bár Széchenyi István kezdeményezésére már 1840-től tartottak evezős- és úszóversenyeket a Margit-sziget mellett, az első hivatalos kajakversenyt 1862-ben rendezték meg. A Margit-szigettől a Tudományos Akadémiáig tartó viadalon a pesti vízimolnárok, révészek, hajósok és halászok vettek részt.
1924.: január 19-én Koppenhágában IRK (Internationale Repräsentantenschaft Kanusport) néven megalakult a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség, amely 1946 óta ICF (International Canoe Federation) néven működik. A 2009-ben 75 esztendős szövetség égisze alatt több mint száz nemzet kajak-kenu szövetsége működik.
1933.: Prágában megrendezték a sportág első hivatalos Európa-bajnokságát, amelyen még összerakható kajakokban is írtak ki versenyeket.
1934.: a koppenhágai Európa-bajnokságnak akkora sikere volt szerte a világon, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az athéni kongresszusán felvette a sportágat az olimpia műsorára.
1936.: a berlini ötkarikás játékokon bemutatkozott a kajak-kenu is. Bár magyar versenyzők is indultak, az olimpián számottevő eredményt nem értek el. A Nemzeti Sport 1936. szeptember 18-i számában így emlékezett meg kajakosaink szerepléséről: „Nálunk eddig mint versenysport csak a kajak volt ismeretes. De ebben is csak az idén rendeztek először nagyobb versenyeket, külföldiek részvételével. Kenuban egyáltalán nincs versenyzőnk, ezt a hajónemet nálunk nem kultiválják. És mert nálunk a kajakversenyzés még nagyon gyermekcipőben jár, az olimpiai versenyen elindulni - mondhatnánk - vakmerőség volt. Minden számban, ahol elindultunk, a legutolsók lettünk, vagy kiestünk. De a magyar kajakosok már az itthoni versenyeken sem árultak el olyan formát, hogy az olimpiai szereplésükhöz reményt fűzhettünk volna. Így a kiküldetésük kizárólag tanulás céljából történt, hogy a nagy konkurenciában megfigyelhessék és elsajátíthassák a világ legjobb versenyzőinek stílusát, tréningmódszerét és a kint tanultakat idehaza felhasználva a "Kanusportot" nálunk közkedveltségnek örvendő, tömegek sportjává leptessék elő.”
1938.: a svédországi Waxholmban megrendezték a sportág első világbajnokságát, amelyre Hábl Károly vezetésével két magyar versenyző, Cseh Gábor és Balatoni Kamill utazott el. A 10 000 méteres összerakható kajakok versenyében a második helyen záró Balatoni megszerezte a sportág első világbajnoki érmét.
1940-es évek: bár a II. világháború világégése a kajak-kenu sportot sem kerülte el (az 1942-ben a sportág első szövetségi kapitányának választott Balatoni Kamillt SS alakulatok gyilkolták meg, és több vízitelep bombatámadás áldozata lett), a kajak-kenu élet tovább szerveződött és talpon is maradt Magyarországon. Egyre-másra alakultak szakosztályok (Pannónia TE, Karakán KK, Ganz, Elzett, Elektromos, BSZKRT) és létrejött a Magyar Kajak-kenu Szövetség is 1941-ben.
1948.: a londoni olimpián öt magyar versenyző szerepelt. A legjobb eredményt egyetlen női versenyzőnk, Bánfalvi Klára érte el, aki a negyedik lett K-1 500 méteren.
1952.: a 16 aranyéremmel Magyarország szempontjából minden idők legeredményesebb olimpiájának számító helsinki játékokon megszülettek a sportág első magyar kajak-kenus ötkarikás érmei is. Két kenusunk, Parti János 1000, míg Novák Gábor 10 000 méteren lett ezüstérmes. A Gurovits Ferenc, Varga Ferenc kajakpáros 10 000 méteren vehetett át bronzérmet. A sportdiplomácia területén is előre léptünk: Helsinkiben mutatkozott be Bonn Ottó is, aki később az ICF főtitkári posztjáig vitte.
1954.: a hősidők nagy világbajnoksága – írhatnánk a franciaországi Maconban megrendezett versenyről, amelyen a magyar sportolók összesen hat arany-, öt ezüst-, és öt bronzérmet lapátoltak össze. Világbajnokok lettek a Mészáros fivérek (K-2 1000 m), a Vagyóczki Imre, Kovács László, Nagy László, Szigeti Zoltán alkotta kajaknégyesünk (K-4 1000 m), Parti János (C-1 1000 m), Hatlaczki Ferenc (K-1 10 000 m), Wieland Károly és Halmai József (C-2 10 000 m), valamint Pintér Hilda és Bánfalvi Klára (K-2 500 m).
1956.: a maconi sikerek után szinte már érezni lehetett a levegőben az első olimpiai bajnoki címet is, amelyet 10 000 méteren az Urányi János, Fábián László kajakkettős szerzett meg a melbourne-i játékokon. Az 1956-os forradalom évében a magyarok mérlege egy arany-, három ezüst- és három bronz volt az ötödik kontinensen.
1957.: több mint két évtizedes szünet után Gentben ismét életre hívták a sportág Európa-bajnokságát, amelyen a magyarok három győzelmet értek el. Két év múlva a duisburgi kontinensviadalon már hét arany volt a mieink mérlege. Kijelenthető: magyar sikersportág lett a kajak-kenu.
1960.: bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a hosszú távú számokat törli az olimpiai műsorról (főként ezeken a távokon voltak eredményesek a magyar versenyzők a nemzetközi viadalokon), Parti János C-1 1000 méteren nyert aranyérmével, három második és két harmadik hellyel így is Szovjetunió mögött az éremtáblázat második helyén tudott zárni a magyar csapat. Granek István szövetségi kapitány munkája olyannyira elnyerte a szakma tetszését, hogy beválasztották a nemzetközi szövetség (ICF) technikai bizottságába.
1961-1968.: generációváltást élt át a magyar kajak-kenu sport. Az 1954-es maconi világbajnokság és az 1959-es duisburgi Európa-bajnokság nagy sikerei halványulni látszottak. A „nagy öregek” teljesítménye már csökkent, míg ebben az időszakban a fiatalabbak még nem voltak képesek olyan szinten átvenni a stafétabotot Partitól, Urányitól, Hatlaczkytól, Fábiántól, mint ahogy azt a sportágban oly sokan szerették volna. Bár ekkor is termett aranyérem a magyaroknak, a nagy konkurenciaharc miatt a korábban megélt nagy diadalok elmaradoztak. Az 1964-es tokió olimpiáról például csak Hesz Mihály tudott ezüstéremmel (K-1 1000 m) hazatérni, így nem véletlen, hogy a honi szövetség vezetői a vidék felé fordultak, új egyesületek létrehozásával, vidéki versenyzők felkarolásával próbálták meg szélesíteni a sportág bázisát.
1968.: az ínségesebb idők végét a mexikóvárosi olimpia jelentette a mieink számára. A kajakos Hesz Mihálynak és a kenus Tatai Tibornak köszönhetően a sportág történetében először két aranyérmet nyertek versenyzőink. Granek István csapatának minden tagja – ahogyan a római játékokon is – érmet szerzett Mexikóban. Az olimpia egyik meglepetését az élete első nemzetközi versenyén szereplő Tatai nyújtotta, akinek csak a helyszínen, az akkor már világbajnoki ezüstéremmel bíró Wichmann Tamás (ő Mexikóban ezüstérmes lett Petrikovics Gyulával párosban) ellen megnyert szétlövés után vált valósággá olimpiai indulása.
1969.: a sikeredző Granek István a moszkvai Európa-bajnoksággal elbúcsúzott a sportágtól, az 1970-es koppenhágai világbajnokságtól – bár Granek edzéstervei, módszere alapján – Péhl József látta el a vezetőedzői teendőket.
1970-1976: bár az 1972-es müncheni és az 1976-os montreali olimpián aranyérem nélkül maradt válogatottunk, az 1970-es években egy fantasztikusan tehetséges generáció tudott bemutatkozni a nemzetközi porondon. A férfi kajakosok világelitjében olyan versenyzők szorítottak helyet maguknak, mint a hatszoros világbajnok Csapó Géza, a Deme József, Rátkai János páros vagy éppen a párosban szintén ötszörös világbajnok Bakó Zoltán. A kenusoknál kiteljesedett az összességében kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás pályafutása, míg a nőknél Pfeffer Anna vitte a hátán a magyar csapatot. 1973-ban Tamperében az addigi legjobb világbajnoki szereplésüket nyújtották a versenyzőink, hét arannyal, összességében 16 ponttal az éremtáblázat élén zártak. Az 1976-os olimpia után, amelyen három ezüst- és öt bronzérem volt a mieink mérlege, nem hosszabbították meg az 1972 óta szövetségi kapitányként dolgozó Péhl József szerződését, aki azonban bekerült az ICF technikai bizottságába.
1977-1988.: új szövetségi kapitány mutatkozhatott be a magyar válogatott élén, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Parti Jánost választották meg a csapat vezetőjének. Hogy Parti nem csak kenuversenyzőként volt kiváló, azt bizonyítja, hogy jó érzékkel térdeltette egy hajóba Foltán Lászlót és Vaskuti Istvánt. A két kenus Wichmann Tamás mellett meghatározó egyénisége volt ennek a korszaknak. Vaskuti az elkövetkező egy évtizedben Foltánnal egy olimpiai (1980) és három világbajnoki címet szerzett, amelyet később Sarusi Kis Jánossal közösen még három győzelemmel fejelt meg. A kajakosok mezőnyében olyan világnagyságok bontakoztak ki, mint az olimpiai és nyolcszoros világbajnok Csipes Ferenc vagy a kétszeres olimpiai és hatszoros világbajnok Gyulay Zsolt. Ők ketten voltak az alapemberei annak a magyar négyeshajónak, amely 1986 és 1991 között uralta a mezőnyt K-4 1000 méteren. Parti János kapitányságának legeredményesebb világbajnoksága az 1986-os montreali viadal volt, amelyen a mieink 7 arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szállítottak. Nem mellesleg hosszú szünet után éppen Montrealban ünnepelhettek női versenyzőink újabb aranyérmet: a Géczi Erika, Mészáros Erika, Kőbán Rita, Rakusz Éva kvartett az első női magyar csapataranyat szerezte meg, és a dobogó legfelső fokára állhatott fel a Povázsan Katalin, Mészáros Erika duó is. Az 1988-as szöuli játékok is nagy magyar sikereket hoztak: Gyulay Zsolt K-1 500 méteren és a csapathajó tagjaként győzött, női négyesünk a második, a Csipes Ferenc, Ábrahám Attila kajakkettős 500 méteren a harmadik helyet szerezte meg.
1989.: a szövetség ebben az évben tartott először olyan közgyűlést, amelyen demokratikus úton választották meg a szövetség vezetőit, elnökségét. Elnöknek dr. Boldizsár Istvánt szavazták meg, az új szövetségi kapitány pedig Vajda Vilmos lett, aki továbbvitte a magyar kajak-kenu sikereit.
1989-1996.: Vajda Vilmos szövetségi kapitányként az 1989-es plovdivi világbajnokságon mutatkozott be. Kapitánysága alatt három olimpiai bajnoki címet (női négyes 1992, Barcelona, Kőbán Rita és a Kolonics György, Horváth Csaba kenupáros 1996, Atlanta) és 29 világbajnoki aranyérmet gyűjtöttek a versenyzők. A 29 elsőségből négyet Gyulay Zsolt, valamint a férfi kajaknégyes, nyolcat Ludasi Róbert kenus felfedezettjei, Kolonics György és Horváth Csaba, míg öt világbajnoki elsőséget Fábiánné Rozsnyói Katalin egyik legsikeresebb tanítványa, Kőbán Rita szállított ebben az időszakban. 1975 után ismét volt magyar világbajnok férfi K-1 500 méteren, 1994-ben Mexikóban Borhi Zsombor állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Vajda Vilmos legsikeresebb világbajnokságai közé éppen a mexikóvárosi (ebben az esztendőben kerültek fel a világbajnoki programra a 200 méteres számok), no és az 1995-ös duisburgi verseny tartozik. Utóbbin kilenc világbajnoki aranyéremmel rekordot értek el a magyarok. Nem mellesleg ebben az esztendőben új elnököt is köszönthetett a sportág: Baráth Etelét választották meg a testület első emberévé.
1997.: az atlantai olimpiát követően újabb változásokat élt meg a sportág. A szövetségi kapitányi széket Angyal Zoltán foglalta el, aki kétségtelenül a legsikeresebb szakmai vezetője lett a magyar kajak-kenunak. Pedig saját bevallása szerint is jó értelemben vett nehéz örökséget vett át Vajda Vilmostól. Az Angyal-éra alatt (mandátuma 2009 áprilisában járt) kilenc olimpiai és 71 világbajnoki aranyérem volt a magyar csapat termése, és az Európa-bajnokságokról is 71 győzelemmel térhettek haza versenyzőink. A kapitány első világbajnoki debütálása a kanadai Dartmouth-ban volt, ahol a kajakos Storcz Botond – ahogyan 1973-ban Csapó Géza tette – mindkét egyes (500 és 1000 m) szám világbajnoki címét elhódította. Storcz az 500 négyes tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott fel, duplázott a sprintszámok során Fehérvári Vince (K-1 és K-2), valamint Kolonics György és Horváth Csaba 500 méteren (C-2, C-4), világbajnok lett Belicza Béla (C-1 200 m), ám női versenyzőink ezúttal győzelem nélkül, mindössze egy ezüstéremmel (K-4 500 m) voltak kénytelenek hazatérni. A női négyesben ekkor foglalt először helyet Kovács Katalin, aki az elkövetkező évek során meghatározó alakja lett a női szakágnak.
1998.: a Magyar Kajak Kenu Szövetség 1998-ban Szegeden nagy sikerrel szervezte és bonyolította a síkvízi világbajnokságot. A verseny ideje alatt több tízezren látogattak ki a Maty-érre, ahol a magyar versenyzők hét győzelemmel örvendeztették meg a közönséget. Itt kezdődött el egy fiatal kajakos, Vereckei Ákos hihetetlen sikersorozata: 500 egyesben sorozatban három világbajnoki, míg 2000-től sorozatban öt Európa-bajnoki cím fémjelezte különleges munkáját. Ezen a világbajnokságon nyert utoljára együtt a Kolonics, Horváth páros (utóbbi három aranyérmével a legeredményesebb magyar lett a vb-n), míg a hölgyeknél Kovács Katalin a 200 négyes tagjaként megkezdte a világbajnoki aranyérmek gyűjtését.
1999.: a zágrábi Európa-bajnokság két aranyérmével felejthető magyar produkciót hozott, míg a milánói világbajnokság nagy áttörést jelentett az olimpiai távú férfi négyesek történetében, hiszen az egy évvel később olimpiai bajnoki címet ünneplő Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor kvartett 1991 után ismét visszahódította a világbajnoki címet a magyarok számára. Az olasz városban a Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert páros sorozatban harmadik elsőségét szerezte meg 200 méteren (négyesben pedig duplázni tudtak), női versenyzőink (Kovács Katalin, Viski Erzsébet, Szabó Szilvia és Kőbán Rita) pedig 1986 után ismét a dobogó legfelső fokára állhattak fel 500 négyesben. Érdekesség, hogy Kőbán a 13 évvel korábban, Montrealban győztes hajónak is a tagja volt.
2000.: a poznani Európa-bajnokság öt aranyérmét követően, a sydneyi olimpián minden idők legjobb olimpiai szereplését nyújtotta csapatunk. Kolonics György (C-1 500 m), Pulai Imre és Novák Ferenc, a Kammerer Zoltán, Storcz Botond pár, no és a Kammerer, Storcz, Vereckei Ákos, Horváth Gábor fémjelezte négyes négy győzelemmel vette ki részét az éremtermelésből. A nőknél két ezüst- (Kovács, Szabó páros és az egy évvel korábban világbajnoki címet szerző női négyes) volt a mérleg, míg az 1000 méteren induló Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián páros bronzéremmel zárta a játékokat.
2001.: anyagi nehézségekkel nézett szembe a sportág, éppen ezért versenyzőink egyetlen Világkupa-futamon sem tudtak rajtolni az esztendő során. A milánói EB-re busszal utaztak, a poznani VB-re az utolsó pillanatban sikerült chartergépet szerezni. Ennek ellenére Milánóban 8 arany, 9 ezüst, 3 bronz, Poznanban 8 arany, 4 ezüst és 4 bronzérem volt a termés, vagyis az Eb-k tekintetében sikerült beállítani az 1997-es plovdivi rekordot. Milánóban női versenyzőink kiemelkedő teljesítményt nyújtottak: a magyarok nyolc aranyérméből ötöt a gyengébb nem nyert. A kilenc versenyszámban öt első, két második és két harmadik helyet szereztek, tehát minden női indulónk felállhatott a dobogóra. Az aranyak értékét növeli, hogy versenyzőink először a sportág történetében mindhárom olimpiai versenyszámot (egyesben Kovács Katalin, párosban a Szabó Szilvia, Bóta Kinga kettős, míg négyesben Viski Erzsébettel kiegészülve) megnyertek ötszáz méteren. A poznani világbajnokságon majdnem sikerült megismételni ugyanezt a bravúrt – Kovács Katalin élete első olimpiai távú egyesén bronzérmes lett. Férfi csapatunk négy arannyal vette ki a részét az éremtermelésből, Vereckei Ákos egyes diadala mellett, 200-as kajak- és kenunégyesünk, valamint az 1000 méteren rajtoló kenu négyes nyert Poznanban. Ebben az esztendőben Győrben maraton Európa-bajnokságot rendezett a szövetség, és a sportág elsőként lett kedvezményezettje az újonnan alakult Héraklész programnak, amely által jelentősen növekedett az utánpótlás válogatottak felkészülési támogatása. A szövetség megalapította a „Magyar Kajak-Kenu Sport Örökös Bajnoka” címet,  és ünnepélyes keretek között leplezték le a bajnokok nevét felsoroló márványtáblát.
2002.: tíz magyar aranyérem! Pontosan ennyi született a 2002-es szegedi Európa-bajnokságon, amelyen a magyar versenyzők minden eddigi rekordot felülírtak. A kontinensviadalon ismét tízezrek tapsoltak a tíz magyar elsőségnek és a további tizennégy éremnek. A hölgyek az éremhalmozásból öt diadallal vették ki a részüket. A kontinensviadalra a Maty-ér is megújult: elkészült a Csűr, az új épület a céltorony mellett és az új lelátó is. A szegedi sikereket követően a sevillai világbajnoki szereplésre sem lehetett panasz, igaz, a vb hat magyar aranyát mind női versenyzőink szerezték meg. Íme az esztendő nyerteseinek névsora: Belicza Béla, Bóta Kinga, Buzál Miklós, Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert, Iván Gábor, Janics Natasa, Keresztesi Alexandra, Kovács Katalin, Kozmann György, Malomsoki Sándor, Móni Katalin, Novák Ferenc, Paksy Tímea, Szabó Szilvia, Vereckei Ákos, Végh Attila, Viski Erzsébet.


2003.: kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyar kajak-kenu sportnak az Atlanta melletti Gainesville-ben megrendezett világbajnokság. A viadal olimpiai kvalifikációs verseny volt, amelyen a mieink világbajnoki rekordot állítottak fel 10 elsőségükkel. Igaz, a korábbi évek tendenciája itt is érvényesült, vagyis a férfiak kicsit haloványabban teljesítettek: férfi kajakban az egyetlen dobogós helyet az 1000 méteren ezüstérmes Storcz, Kökény, Veréb, Kammerer alkotta négyes szerezte, míg kenusaink két négyesben elért elsősége és a Kozmann-Kolonics kettős ezüstérme sem adott okot a felhőtlen örömre. A lányok azonban szinte hibátlan szerepléssel rukkoltak elő. 11 női versenyzőnk utazott el Gainesville-be, és döbbenetes, de mind aranyéremmel térhettek haza. A 9 női számból nyolcat a mieink nyertek meg, csak Paksy Timi K-1 200 méteren elért 3. helye „rontotta” a statisztikát. Kovács Katalin az 1000 méter után úgy volt 500-on is a leggyorsabb, hogy alig fél órával korábban a női négyest vezette be győztesként a célvonalon. A Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga kvartett minden idők legsikeresebb női csapatát alkotja, ám a kiegyensúlyozott, szép napok nem tartanak sokáig. A sportág hátterének fejlesztésével kapcsolatban kiemelkedő lépés volt, hogy a szövetség megvásárolta a Latorca utcai székházat, amellyel maradandó értékkel növelte a sportág vagyonát.
2004.: az eredményesség, a tudás, a kőkemény munka női vonalon nagy változásokat hozott. Lélekben hiába készült Kovács Katalin pályafutása első egyes olimpiai szereplésére, az esztendő első válogatóját Janics Natasa nyerte meg, ahogyan párosban a Paksy Tímea, Benedek Dalma kettős bizonyult a legjobbnak. A poznani Európa-bajnokságon mindkét egység meg is nyerte az olimpiai távú aranyat, ahogyan később Janics „elcsípte” az olimpiai egyes indulás jogát Kovácstól. Edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin pedig menet közben gondolt egy nagyot, s a Paksy, Benedek duó ellenében egy hajóba ültette Kovácsot és Janicsot – megalapozva ezzel minden idők egyik legsikeresebb női párosát. Benedekék hiába teljesítettek jól az esztendő során, nem kerültek be az athéni olimpiára utazó csapatba. S míg Athénban Janics egyesben és Kovács Katalinnal párosban is diadalmaskodott, a korábban egyértelműen aranyesélyesnek kijelentett Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Viski Erzsébet négyes az olimpiai döntőben 19 század másodperccel kikapott az örök rivális német csapattól. Az elmúlt három évben ez a négyes végigverte a világot, most azonban azt kellett tudomásul venniük, hogy a német egységben ülő 42 éves Birgit Fischer nyolcadik olimpiai elsőségét ünnepli. Férfi négyesünk feledtette a női vonalon elkönyvelt vereséget, hiszen a Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor kvartett, amely az elmúlt évek viszályai után ismét egymásra talált megvédte olimpiai címét. Ráadásul a sportág történetében először ugyanabban az összeállításban nyert férfi négyes olimpiai aranyat. A kenusok két harmadik hellyel járultak hozzá a magyar éremkollekcióhoz: az év elején még az U23-as Európa-bajnokságra készülő fiatal Vajda Attila és a tavaszi poznani Európa-bajnokságon szenzációs diadalt arató Kozmann György, Kolonics György páros is 1000 méteren állhatott fel a dobogó harmadik fokára.
2005.: női párosban folytatódott a Kovács, Janics-féle sikerturné. A két hölgy a poznani Európa-bajnokságon és a zágrábi világbajnokságon is megnyerte mindhárom táv páros számát, Benedek Dalma Zágrábban 1000 méteren egy ezüstéremmel tette le névjegyét az egyesek tekintetében, míg férfi kajakban 1977, vagyis Bakó Zoltán és Szabó István világbajnoki címe után Kucsera Gábornak és Kökény Rolandnak köszönhetően ismét magyar párost ünnepeltek az 1000 méteres szám dobogójának tetején. És ha már az 1000 méternél tartunk: csúfos kudarcot vallott olimpiai címvédő négyesünk, amely még a döntőbe se tudta beverekedni magát. Ez az eredmény a négyes végső felbomlását is jelentette egyben. Az esztendő során szépségtapasz volt ellenben a Kadler Viktor, Beé István, Babella Balázs, Gyertyános Gergely alkotta kajakkvartett világ- és Európa-bajnoki győzelme 200 méteren. Ebben az évben a remek utánpótlásnak is szurkolhatott a hazai közönség. Szegeden rendezték meg a 11. Ifjúsági Világbajnokságot, ahol az élen zárt a fiatal magyar csapat. A mérleg 7 arany, 2 ezüst és 2 bronz volt. Sportszakmai szempontból jelentős lépés történt: a szövetség bevezette a nevelőedzői jutalmazás rendszerét, elindította saját „szabadalomként” – a 2007-től az ÖM által is átvett – patrónus edzői programot.
2006.: a kajak-kenu történetének csúcsesztendeje! A racicei Európa-bajnokságon tíz, a szegedi világbajnokságon sportágtörténeti 12 aranyérem lett a magyar versenyzők termése! Női versenyzőink a megnyerhető kilenc elsőségből mind a kilencet megszerezték. Ráadásul nem csak Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzői remekeltek, Simon Miklós tanítványa, Benedek Dalma 1000 és 500 egyesben is világbajnoki címet ünnepelhetett. Kovács Katalin és Janics Natasa elképesztő napokat tudott a háta mögött: a szokásos három páros szám mellett ugyanis mindhárom négyesben is ott lapátoltak, így fejenként hat-hat aranyéremmel zárták a szegedi napokat. Paksy Tímea is alig maradt el hazai riválisaitól, hiszen ő is tagja volt mindhárom négyesnek, sőt K-1 200 méteren is a fiatal versenyző nyakába akasztották az aranyérmet. A férfiaknál ebben az esztendőben már egy hajóban lapátolt Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor, akik a racicei Európa-bajnokság aranyérme után Szegeden is diadalmaskodni tudtak. 1000 méteren története első világbajnoki sikerét ünnepelte a Kozmann György, Kolonics György kenupáros és hihetetlen fölénnyel győzött egy új férfi négyes (Vereckei Ákos, Kökény Roland, Gyökös Lajos, Horváth Gábor) az olimpiai távon. A szegedi teljesítményt követően meghajolt a magyarok előtt a kajak-kenus világ. Sportdiplomáciában is nagyot lépett előre a sportág: ebben az esztendőben Vaskuti István, az ICF síkvízi bizottságának első embere lett. Év végén a szövetség megalapította a Magyar Kajak-Kenu Arany Érdemérem kitüntetést, amelyet első ízben négy fő kapott meg. (Bonn Ottó, Fábián László, Söptei Róbert, Urányi László).
2007.: a pontevedrai Európa-bajnokság hat, a duisburgi olimpiai kvalifikációs világbajnokság kilenc magyar aranyérmet hozott. A spanyolországi kontinenstornán férfi kajakban a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor egység győzött, kenuban Vajda Attila állhatott fel a dobogó legfelső fokára, míg a négy női aranyéremből üde színfoltot jelentett a még U23-as korosztályba tartozó Kozák Danuta, Szabó Gabriella egység győzelme 1000 méteren. Janics Natasa és edzőnője, Fábiánné Rozsnyói Katalin útjai ebben az esztendőben külön váltak. A szegedi kajakos – mivel párosban nem lapátolhatott Kovács Katalinnal - csak K-1 200 méteren szerzett indulási jogot a világversenyekre. Pontevedrában és a duisburgi vb-n is megnyerte ezt a számot. A németországi világbajnokságon kenusaink igazán nagyot alkottak: Vajda Attila 1000 egyesben aratott győzelme mellé, Kozmann György és Kolonics György 500 párosban, valamint a Horváth Gábor, Joób Márton, Balázs Péter, Sarudi Pál kvartett 500 és 200 méteren is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Férfi kajakban csak a 200-as négyes hajónk tudott diadalmaskodni, míg a nőknél négy aranyat hozott a vb – igaz, az olimpiai számok közül csak egyben (Kovács Katalin K-1 500 m) sikerült elhódítani az elsőséget. Szeptemberben, dacolva az árvíz okozta nehézségekkel, a szövetségnek sikerült Győrben megrendezni a maraton világbajnokságot. Ugyanakkor az ősz szomorú hírrel is szolgált: hosszú és súlyos betegség után 60 éves korában elhunyt Séra Miklós mesteredző. A sportágfejlesztésben jelentős erőfeszítéseket tett a vezetés: a szövetség arculatot váltott, rendhagyó kampányokkal, óriásplakátokkal szólította meg az embereket. Ebben az esztendőben a Gubacsi fejlesztés első ütemeként átadták az ország jelenleg legmodernebb hajóépítő műhelyét.
2008.: ez az esztendő sem tartozott a sportág nyugodt évei közé. Bár a milánói pótkvalifikációs Európa-bajnokságon sikerült hat aranyérmet és újabb olimpiai helyeket szerezni a mieinknek, a sikeres felszín alatt feszültségek bújtak meg. A kontinensbajnokságot követően Janics Natasához hasonlóan 13 évnyi közös munka után Kovács Katalin elhagyta edzőnőjét, Fábiánné Rozsnyói Katalint. Kovácsot nem sokkal később követte Kozák Danuta és Szabó Gabriella is, és az így kialakult kis női csapattal Kammerer Zoltánék edzője, Sári Nándor kezdett el foglalkozni. A júniusi MOL Világkupán és egyben az első olimpiai válogatón a magyar csapat 10 arannyal, 3 ezüsttel és 5 bronzzal toronymagasan az éremtábla élén végzett. Több egység már itt kivívta az olimpiai indulás jogát, mivel az előző évi eredményeik alapján védettséget élveztek, illetve a szegedi Vk-n mutatott teljesítmények alapján az elnökség és a szakmai bizottság zöld utat adott számukra. Ily módon Kovács Katalin 500 méteren, a Kozmann, Kolonics kenupáros, a Kammerer, Kucsera kajakpáros, valamint Vajda Attila 500 és 1000 méteren már biztos olimpiai indulónak mondhatta magát. A júniusi második olimpiai válogató a további indulói helyekre is megadta a választ (Paksy Tímeának és Benedek Dalmának ezúttal sem sikerült bekerülnie a csapatba), mindössze a férfi kajaknégyesek számára kellett szétlövést rendezni. A pekingi olimpiai rajtig hátralévő időszakot szörnyű tragédia árnyékolta be: edzés közben rosszul lett és szívelégtelenség következtében elhunyt a sportág egyik legnagyobb alakja, Kolonics György. A kétszeres olimpiai bajnok kenust többezer gyászoló kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben, ahol a magyar sport nagy alakjai mellett jelen volt Andreas Dittmer a németek olimpiai bajnok kenusa is. Az élet azonban nem állhatott meg és a bénító tragédia hatása alatt álló Kozmann Györgynek döntenie kellett az olimpiai indulását illetően. Ludasi Róbert tanítványa a fiatal Kiss Tamással térdelt össze 1000m-en, míg a rövidebbik távon a Sáfrán testvérek, Mátyás és Mihály kapták meg az indulás jogát. A pekingi olimpia kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt hozott. Vajda Attila 1000 egyesben lett olimpiai bajnok, míg Kovács Katalin fél órával azután, hogy abszolút esélyesként egyesben lemaradt a dobogóról, Janics Natasával összeülve megvédte olimpiai bajnoki címét. A pekingi napok a női kajaknégyes (Kovács, Kozák, Szabó, Janics) révén még egy ezüst-, míg a Kozmann, Kiss kenupáros bravúros teljesítményének köszönhetően egy bronzérmet hoztak. Sportdiplomáciában óriási lépéseket tett a sportág: Vaskuti István olimpiai bajnok kenusunk, az ICF első alelnöke lett, Gyulay Zsolt kétszeres olimpiai bajnok kajakost pedig a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökévé választották. Decemberben hosszú küszködés után a szövetség megkapta a jogerős építési engedélyt a Gubacsi hídra, így megindulhatott a dr. Parti János edzéscentrum építése. 2008 végére a klubok tekintetében rekordot döntött a sportág: immáron 79 egyesület tartozik az MKKSZ égisze alá.
2009.: megújult, fiatalított a szövetség. Véget ért Angyal Zoltán szövetségi kapitányi megbízatása, helyét Storcz Botond vette át, míg az ifjúsági kapitányi posztot ettől az évtől Hüttner Csaba látja el. Tavasszal a szövetség közgyűlésén újraválasztották dr. Baráth Etelét, aki immáron negyedik ciklusát kezdte meg mint elnök.

A MARATONI KAJAK-KENU TÖRTÉNETE
Amennyire eredményesek a síkvízi kajakosaink és kenusaink, olyannyira sikeres a maraton szakága is a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek. A maratonisták számára először 1988-ban Nottinghamben rendeztek világbajnokságot, míg az európai színtéren 1995 óta küzdhetnek meg a legjobbak. A kilencvenes évek elején a sportágban a kenusok, azaz Pétervári Pál, Kolozsvári Gábor, Bohács Zsolt vitték a prímet, majd következett egy új - többségében mondhatjuk azt is - a jelen generációjának nagy korszaka. A kajakos Jámbor Attila, Szakály Viktor, Salga István, Pitz Andrea, Csay Renáta, Szonda Kornélia és Folláth Vivien, valamint a Csabai Edvin, Györe Attila elképesztő sorozatot produkált a világversenyeken a több mint egy évtized során. A férfi kajakosoknál Salga István, a nőknél a ma már kétszeres édesanya, Csay Renáta a legjobbak közé tartozik a mezőnyben, ám a sportág kétségtelenül legnagyobb alakja két kenusunk, Csabai Edvin és Györe Attila. Párosban tízszeres világbajnokok, míg Csabai egyéniben ötszörös győztesnek vallhatja magát. A tizenötszörös világbajnok Csabai jelenleg a sportág legeredményesebb versenyzője. Magyarország eddig három világeseménynek adott otthont: 1999-ben és 2007-ben világbajnokságot, míg 2001-ben Európa-bajnokságot rendeztek Győrben.

Oldal: Kajak történet
Kajak és sárkányhajó - © 2008 - 2024 - kajak-sarkanyhajo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat